Vélemény: Az igazán vesztesek
Nehezen vettem rá magam, hogy írjak, de megteszem, mert úgy érzem, nem maradhatok szótlan ott és akkor, ahol és amikor magyar közösségünk ügyei forognak kockán. Nem receptet írok itt, hisz még komoly diagnózist is nehéz felállítani egyre, minden tekintetben sorvadó magyar közösségünk nyavalyáiból. Megteszik ezt amúgy is mások, sajnos mindhiába. Mert lássuk be, se szeri, se száma annak a már-már orvosolhatatlannak tűnő rengeteg bajnak, ami megyénk magyarságára nehezedik.
Jómagam a máramarosszigeti közösségnek vagyok egyik tagja, és mint ilyen, együtt sodródok az árral. Nem csak résztvevője vagyok szerény életvitelünknek, de elszenvedője is vagyok mindennek, ami szűkebb pátriám magyarságát gyötri. Az ember sokszor érzi úgy, hogy csak sodródunk az árral és képtelenek vagyunk (?) kikötni valahol.
Legutóbbi nagy gondunk a helyhatósági választásokon elért eredmények és az azokból egyenesen származó következmények. Persze nem mindenhol gond ez. Hosszúmezőn az RMDSZ például az utóbbi választások gyakorlatához képest messze jó eredményeket tudott felmutatni. Dicséretükre váljék! Nem így az egykori és mostani megyeszékhelyen.
Már választások előtt is érezhető volt a magyar közösségen belüli feszültség, amit később az egymásra mutogatás, sárdobálás időszaka követett és tart még most is. Sajnos! A gyenge eredmények kapcsán, mindenki valaki másban keresi a hibát. Joggal! Mondom én. Miért? Mert mindenki felelős valamilyen szinten az elért eredményekért. Egyesek többé, mások kevésbé, de senki sem moshatja le magáról a felelősséget. Aki erre mégis képes, az sajnos hatalmasat téved. Tévúton jár.
Igen. Be kell látni. Vesztett az RMDSZ és ezzel együtt vesztesek a helyi képviseletek, egyházak, magyar iskolák, civil szervezetek stb. De az igazán vesztesek mi vagyunk, valamennyien máramarosi magyarok, gyermekeink, a jövendő nemzedék. Az a nagy család, mely úgy látszik, mindhiába remél magának egy boldogabb jövőt, mert nem akar megérkezni. Vagy már itt volna, de nem látszik a folyamatosan gyarapodó szennytől? Ideje volna már ezt a szennyet lemosni magunkról.
